A kávéfőző Európában az egyik legkorábbi találmány. 1685 körül vezették be Franciaországban, és a Louis XV időszakában különféle helyeken népszerűvé vált. Ez csak egy üvegvizes palack, fűtő fémlemezsel és alkohollámpával a melegítéshez. Mivel ez a kávéfőző nagyon időigényes, az amerikai Benjamin Thompson feltalálta a Langford szűrő kávé edényt, amely akkoriban nagyon népszerű volt.
1763 -ban a francia Dunmartin feltalálta a zúzott kávébab flanel zsebébe helyezésének módszerét, a fazék szélére lógva és forró vizet öntve. A táskában lévő kávét és forró vizet hosszú ideig felmelegítettük, különféle sörfőzdeket termelve, ami jelentősen javította a kávé aromáját.
1800-ban a Párizsi De Bello érsek két részre osztott pot-típusú kávéfűtőt találtak fel, amelyet kifejezetten annak megakadályozására terveztek, hogy megakadályozzák a kávé aromáját. Azt mondhatjuk, hogy a mai csepp kávéfőző őse. Ennek az edénynek az a helye, hogy az őrölt kávét egy lyuk alakú tartályba tegye a kávéfőző tetejére, és forró vizet öntsenek belőle. A víz a kávéfőző aljára áramlik a tartály ezen kis lyukain keresztül. Jellemzője, hogy hideg vizet használ a kioltáshoz, lassan kinyerve a kávécsepp esszenciáját cseppként 40 csepp sebességgel percenként. A rendkívül lassú sebesség miatt nagyon finoman őrölt kávéport kell kiválasztani az extrakcióhoz. Az így főzött kávé nagyon alacsony koffeint tartalmaz, és különösen frissítő.
1840 -ben Nabel brit tengerészmérnök feltalálta a Siphon kávéfűtést. Ezt a fűtőberendezést annak az elv alapján tervezték, hogy amikor a víz forr, a kávéport tartalmazó tartályban lévő légnyomás csökken, így a forrásban lévő vizet automatikusan szívják a kávéba. És ez a belga királyi kávéfőző elődje.
